30 cm hó, varázslatos téli erdő, fenyvesek, elakadt autók a Kőszegi-hegységben! (Képek, videók)
Azt hiszem az idei tél eddigi legnagyobb hóesésében volt részünk szerda éjszaka és csütörtök délelőtt. Csapatunk 3 tagja, Attila, Tamás és én (Máté) vágtunk neki a hosszú útnak és nézhettük végig a hóréteg gyarapodását!
Utazás:
Délelőtt sikerült összevadászni a társaságot és egy ’98-as Opellel nekivágni a közel 400km-es útnak a Kőszegi-hegység magas pontjaira.
Alapvetően jó utunk volt, csupán néhány dolog, például a fűtés és a párátlanítás nem akart funkcionálni. Vakon és vacogva, de megérkeztünk Velemre, ami a hegység alján fekszik.
A GPS kapásból rossz felé vitt és rövid idő után egy 2m széles földúton találtuk magunkat a szakadó vizes hóban valahol a hegység belsejében.
Se térerő, se más, csak mi és az Opel. 😀
Rövid tanácskozás után meglett a jó út és egy meredek, kb 2.5m széles szerpentinen, 180fokos kanyarok között feljutottunk a kb 500-800m közötti magasság-tartományba, ahol esett a hó és az út is fehér volt. Mivel ónos esőre jött, egy rövid driftet követően felértünk a parkolóba, ahol az események gyakorlatilag megálltak és átmeneti depresszió tört a társaságra, hogy cirka 1cm vizes hó miatt tettünk meg 400km-t (persze gondoltuk, hogy eztán jön a java.) 😀
A felfele útról a 2. videóban láthattok egy kis részletet is!
A havazás első szakasza:
Este 8 és 10 óra között megjött a hó, bár ekkor még szenvedős volt, hol szakadt, hol nem. Néhányan még feljöttek, majd a korlátozott időszakban már csak mi álltunk a sötétben (hivatalos iratokkal igazoltan).
Hamarosan rákezdett a hó és az éjszaka végre érdekessé vált. A -2 fokos hőmérsékletben és közepes erősségű szélben gyakorlatilag fent hóvihar tört ránk.
Éjfélre már közel 10cm hó borította az avart és az úton is bőven 5cm megvolt. Élvezettel figyeltük, ahogy belepi a sejtelmesen suttogó fenyveseket és hallgattuk, ahogy az erdőn zúg a szél. Elképesztő élmény volt.
Az intenzív havazás:
Majd éjfél után, a hajnali órákban 1-3 óra között többször is elképesztő intenzitású hóesésben volt részünk. Az autó fényénél nagyjából 50-100méterig láttuk egymást, majd megszűnt a világ a szemnek. Kavarta a szél és sűrű, sokszor nagypelyhes havazás gyarapította átlagosan óránként 3centivel a havat, de volt 5-9cm/h-s intenzitás is átmenetileg.
Bár sajnos megörökíteni elfelejtettük, de egy 40cm magas hóembert is építettünk, amit reggelre gyakorlatilag eltakart a hó, csak a feje volt kint.
DJ hajnali fél 5-kor:
Igen, jól olvassák, DJ. Egy srác hajnal fél 5-kor megállt mellettünk egy autóval, majd furcsa villogó színes fényeket láttunk nála. Nem tudtuk eldönteni, mi lehet, majd megláttuk a fején a fejhallgatót és az ölében valószínűleg a mini DJ pultot. Barátunk negyed 6-ig megcsinálta az első Hóreggelt Tur-mixet, majd tovább állt. Talán ezt nevezhetjük ki utunk legfurcsább időszakának.
Hajnalodás:
Továbbra is szakadt a hó, és lassan, de biztosan konstatáltuk, hogy ezzel az autóval, ebből a hóból marhára nem fogunk lejutni. 😀
Nagyjából 25cm borította ekkor az utat, az avarban már 30cm körül jártunk és továbbra is sűrűn szakadt a hó.
Ennek ellenére nem sokat aggódva 7-kor túrázni mentünk. Vagyis mentünk volna, ha Tomi nem alszik el. Egy reggeli lágy, közel maximum hangerős Petőfi rádiós ébresztő után, a rövid gyomorideg és lelki trauma végeztével útnak eredtünk.
A fenyvesek varázslatos képet mutattak. Vastagon hóval borítva, miközben az éppen ránk ereszkedő felhő elmosta a távolságot, a zúgó szél, ami akaratlanul is berántja az ember fantáziáját, egy örök élmény marad. A fáradtságunk ekkor nagy volt, de az öröm nagyobb.
Azért én is készítettem párat:
“Ti beteg állatok!”
A séta után, olyan 8 óra magasságában rájöttünk, hogy ide nem sokan jönnek ma fel, sőt valószínűleg le sem, és a hókotró sem jár ide reggelente. Nem pánikolva, kellő higgadtsággal és felnőttes harcikedvvel kiástuk a kocsit és az év talán leggnómabb hóemberét építettük meg, a Metkép monogramját mögé vésve (M.K.)
Miközben a munkálatok folytak és mérnöki precizitással illesztettük egymást mellé a hócafatokat, egy Landrover közeledett. A helyi erdész volt, akit szerintem abszolu szokványos látványként érintettünk és intettünk le.
Miután elmondta, hogy nem jön hókotró és csak kötéllel tud lehúzni, ami persze nála és nálunk sincs, a következő, abszolút nem vicces párbeszéd zajlott le:
“De amúgy minek jöttek fel, ha látják, hogy ekkora a hó?” (Itt megjegyezném, ha feljöttünk volna, nem lenne probléma lejutni sem 😀 )
“-A hó előtt jöttünk fel…
Na ne mondjátok nekem, hogy ez egy óra alatt esett le!
-Nem, mi tegnap délután 4 óra óta itt vagyunk fent!
És mégis mi a francot csináltatok itt éjszaka?
-Videóztunk, fotóztunk…
Komolyan, ezért voltatok itt?
Igen, metesek vagyunk!
– Ti beteg állatok vagytok, ugye tudjátok?! 😀
Igen, ezekben a körökben sajnos szakmai ártalom.
Majd tovább állt és lassan mi is végeztünk a tisztogatásokkal. Újabb intenzív havazás érkezett és közeledett az út.
Út lefelé a mesevilágon át:
Az indulás nagyjából 190-es pulzuson történt. Én vezettem, Attila videózott, Tomi navigált. Ők azért féltek, hogy a szakadékba csúszunk, kivel 2.5m széles volt az út, jégpáncéllal, amin 30cm hó van, én az elakadástól.
Meglepően simán ment az út, szépen 20-40km/h között, a nyomban, néha sokkal inkább csúszva, mint gurulva, de lejutottunk addig, ameddig a többiek fel. A kanyar után elakadt autókba botlottunk, ami megállásra kényszerített. Itt már csak 15cm hó volt egyébként. A féket benyomva kecsesen keresztbe állt az autó és, mint ki nem értette, pontosan mit akarunk, csúszott tovább, a szemben lévő piros autóval való csókolózás reményében. Azért egy kis ügyeskedés után a romantikát sikerült megakadályoznom és egyenesbe állítani a járművet.
Lejjebb haladva a fák fehéren vakítottak, a hó nagy pelyhekben szakadt és úgy döntöttünk megállunk egy kis szusszanásra dokumentálni.
Varázslatos szakasz:
Visszasétáltunk 1 bő kilométert, ahol többen elakadtak, a fák sorra törtek szét a hó súlya alatt és folyamatosan szakadt. Kissé ambivalens volt a látvány, bár szerintem a pozitív része, az a gyönyörűség, amit maga a hó és a fák egyedi játéka mutatott, nyerte el az emlékek fő pozícióját.
Lefelé a végéig:
Majd kissé fájó szívvel, de utunkat lezárni készültünk. Elindultunk haza és szinte 10méterenkent (szintkülönbség) 1 centivel csökkent a hó lefelé, így a faluban már eső, havas eső esett. Majd újabb 400km utazás állt előttünk.
Összességében: 800km autózás +200km vomat/busz a találkozáshoz, 2 nap nem alvás volt a részünk, ugyanakkor az év legnagyobb havazását láthattuk és követkettük végig az ország egyik legszebb és legtávolabbi területén. Az elemekkel meg kellett küzdeni, de 2020 egyik legszebb élményeként marad meg bennünk!
A felső szakaszról készült album itt látható:
https://www.facebook.com/267158193663726/posts/1245676645811871/
Az alsó gyönyörűséges rész pedig itt:
https://www.facebook.com/267158193663726/posts/1245146165864919/
Volt egy kis eltérés a modellek és a valóság között, bár a 20 cm-es tippünk nem volt messze.
